- Zayn mit művelsz? -néztem a srácra.
- Azt hittem, hogy te is szeretnéd.
- Persze, hogy szeretném, de nem szabad!
- Miért is?
- Neked ott van a barátnőd...
- Milyen barátnőm? -mosolygott.
- Hát... Perrie.
- Perrie már rég nem a barátnőm. Már több, mint egy hónapja szakítottunk.
- Hogy mi van? -nem értettem ezt az egész dolgot.
- Nem jöttünk ki egymással.-vonta meg vállait.
- De nem is olyan rég még azt olvastam, hogy nagy a szerelem felétek.
- Ne vegyél be mindent.-mosolygott.
- Akkor... te most.... szabad vagy?
- Mint a madár.-mosolygott tovább, majd ismét megcsókolt VOLNA, ha nem toltam volna el magamtól.
- Zayn ne!
- Mi a baj?
- Félek, hogy csak... ARRA használnál.-ütöttem le a fejem.
- Dehogyis! Honnan veszed ezt a hülyeséget?
- Emlékszel, amikor kimentem a mosdóba?
- Igen?!
- Mindent hallottam. Tudom, hogy fogadtál Harryvel.
- Az csak egy hülye játék volt. Nem gondoltam komolyan. Engem komolyan érdekelsz.
- Nézd Zayn! Én is szeretném, ha nem csak barátok lennénk, de ez így nekem nem megy. Engem már rengeteg pasi átcseszett. Nem szeretném, hogy ez még egyszer bekövetkezzen.
- Nem fog. Nem vernélek át. Nem az a fajta vagyok. Csak adj egy esélyt!
- Most egy kis időre lenne szükségem, hogy átgondoljak pár dolgot.
- Hát legyen...-sóhajtott.
- Ne haragudj!
- Nem haragszom.-mosolygott, de láthatóan nem volt őszinte az a mosoly.
- De. Haragszol.
- Tényleg nem. Csak kicsit furcsa, hogy te is szeretnéd, meg én is, de te mégsem engede.
- Sajnálom.
- Semmi gond. Megértem.-mosolygott, és most mintha őszinte lett volna.
- Köszönöm Zayn.-mosolyogtam én is, majd nyomtam egy puszit az arcára. Ettől kicsit jobb kedve lett.
- Na de én akkor megyek is.-kelt ki az ágyból.
- Rendben. Köszi, hogy visszahoztad a táskám.-mondtam, miközben az ajtó felé indultunk.
- Nincs mit.-kacsintott.-Akkor holnap jössz, igaz?
- Remek! -mosolygott.-Akkor még találkozunk.
Még megöleltem, adtunk egymásnak három puszit, majd elköszöntük. Megvártam amíg beszáll a liftbe, majd bezártam az ajtót, és mosollyal az arcomon visszaaludtam.
Másnap reggel kopogásra keltem.
- Ki az? -motyogtam még félálomból.
- Szerinted? -hallatszott anyu hangja.
- Megyek már.-nagy nyögdécselések közepette kimásztam az ágyból, és kinyitottam az ajtót.
- Szia Álomszuszék! -nyomott egy puszit az arcomra.
- Szia! -köszöntem.
- Öltözz! -mondta, miközben belépett a szobába.
- Minek?
- Nem jössz reggelizni?
- Hány óra van?
- Hat. Úgyhogy siess! Legkésőbb hétre legyél lent az étkezőben.
- Hat????? -itt valahogy leragadtam.-Minek olyan korán lent lenni? -kérdeztem, miközben visszadőltem az ágyba.
- Mert akkor még nincsenek lent olyan sokan.
- Nem megyek.-nyöszörögtem.
- Akkor éhen maradsz.
- De miért pont hét? Nem jó a nyolc?
- Nem, mert akkor már nem lesz hely. Szóval iparkodj! -ütögette meg a bokám.
- Jó. Oké.-nyavajogtam.
- Na, akkor majd lent találkozunk.-mondta, majd kilépett a szobámból.
Még úgy tízpercig fetrengtem az ágyban, majd elindultam zuhanyozni. Zuhanyzás után felöltöztem ebbe:
