5. rész ~

Na jó! Ez nekem már sok! Ilyen a világon nincs! Ez tuti, hogy csak egy álom!!! Biztos vagyok benne, hogy Niall elmondta a fiúknak, hogy nagy fan vagyok, és ezért csinálják ezt velem. Az nem létezik, hogy én tetszek az olyan srácoknak, mint Harry vagy Zayn. Kizárt. Igaz, azt szokták mondani, hogy-nem nagyképűsködni akarok-aranyos, csinos lány vagyok, de én nem hiszek az ilyen embereknek. Én nem tartom magam szépnek. Csak egy átlagos, 18 éves lány vagyok, aki ugyanolyan, mint a többi korombeli lány.
- Na én mindjárt jövök.-állt fel Niall a fotelből.
- Hova mész? -kérdeztem.
- Iszok valamit. Te nem kérsz valamit?
- Egy pohár víz jól esne.
- Akkor máris hozom.-mosolygott, majd már indult is ki a szobából.
- Hagyd csak! -szóltam utána, mikor már az ajtóban volt.-Kimegyek veled.
- Oké.
Kimentünk a szobából és én csak mentem Niall után. Mivel fogalmam sem volt, hogy merre megyünk, ezért megkérdeztem tőle.
- Te Niall! Most pontosan hova megyünk? -tettem fel a kérdésem.
- A folyosó végére. Ott van egy konyhaszerű valami.-válaszolta.
- Ahham...
Mikor a folyosó végére értünk, benyitottunk az utolsó ajtón. Ahogy azt Niall is mondta, tényleg egy konyha szerű helyiség volt az ajtó mögött. Volt bent egy hűtő, egy mikró, egy étkezőasztal 7db székkel, valamint egy csap. Niall ,,bebújt" a hűtőbe, és vett ki onnan egy kis almalevet.
- Szereted még az almalevet, ugye? -kérdezte mosolyogva.
- Persze, hogy szeretem.-mosolyogtam rá vissza.
- Akkor nem változtál semmit.
- Csak egy kicsit. De hogy-hogy emlékszel még rá, hogy mi a kedvenc italom?
- Arra is emlékszek, hogy mi a kedvenc kajád, meg hogy akkoriban miket kedveltél.
- Ha ennyire tudod, akkor mondd már el, hogy mi a kedvenc kajám.
- A sajt. Mindegy, hogy milyen formában és mivel van tálalva, de a sajtért megbolondulsz. Bármennyit képes vagy belőle megenni.
- Ez így van.
- Emlékszek, hogy egyszer milyen beteg lettél tőle és, hogy..... -nem bírta végig mondani a mondatát, mert én közbe vágtam.
- Ne! Niall ne! Nem kell felhozni ezt a témát. Emlékszem a sztorira.-nevettem.
- Jó, befogtam.-vigyorgott.
Hát igen.... 8-9 éves koromban, telezabáltam magam sajttal, aminek az volt a következménye, hogy rosszul lettem. Akkoriban volt egy fiú, aki nekem nagyon tetszett, és pont beszélgettem a sráccal, amikor is hirtelen napvilágot látott a sajt. Igen... szerencsésen leokádtam a srácot. Onnantól kezdve nem is beszéltünk egymással. Visszagondolva elég poénos sztori, de akkor rendesen égett a pofámon a bőr.
- Amúgy miért jöttél ki velem? -kérdezte, miközben töltött egy kis almalevet a poharamba.
- Talán mert szomjas voltam?! -nevettem.
- Nem-nem! Te nem vagy ilyen. Általában mindent eléd kell rakni. Lusta dög vagy! -nevetett.
- Nem is vagyok lusta!!!! Vagyis MÁR nem vagyok az!
- Nem eléggé, mi?
- Most komolyan megváltoztam!! Tudod, hogy milyen szorgos lettem ezalatt a kb 7-8 év alatt???!!
- Képzelem.-nevetett.
- Na jól van Niall! Megjegyeztem! Nem szólok többet hozzád.-adtam be az áldurcát.
- Csak vicceltem na.-mosolygott.-Na de most komolyan. Miért jöttél ki? Bent is maradhattál volna a srácokkal.
- Tudom, csak már kicsit kezdtem magam rosszul érezni.
- Mert? Mi a baj?
- Igazából semmi, csak az, ahogy Zayn és Harry viselkednek. Persze jól esik, hogy bókolgatnak meg ilyenek, csak tudom, hogy nem gondolják komolyan. Tuti, hogy csak szívóznak velem.
- Miből gondolod?
- Most komolyan! Egy ilyen lány, mint én, hogy tetszhet a One Direction 2 tagjának? Hiszen ti tökéletesek vagytok! Ti több százezer lány álmai vagytok! Bárkit megkaphattok.
- Nem vagyunk tökéletesek Lia.-mosolygott Niall.-Sokan csak a rivaldafényt látják bennünk, azt pedig nem veszik észre, hogy kik is lapulnak a fény mögött. Mi is ugyanolyan emberek vagyunk, mint a többiek. Oké, lehet, hogy az életünk nem éppen átlagos, viszont, ha nincsenek kamerák, fotósok meg hasonlók, mi is ugyanolyan őrült, életvidám, 18-20 éves, átlagos srácok vagyunk, akár csak a többi korunkbeli fiú. Szóval ne parázz. Harryék nem szívóznak veled. Szerintem tényleg tetszel nekik, és kész.
- De...-nem tudtam befejezni, mert Niall közbevágott.
- Semmi de! Miért ne tetszhetnél nekik? Azért mert rengeteg lány odáig van értük? Az csak egy dolog. Lehet, hogy ismert emberek, de 15-16 évvel ezelőtt ők is csak átlagos srácok voltak.
És van benne valami igazság. Valóban ,,átlagos" srácok ők is. De az még mindig nem fér a fejembe, hogy miért pont én tetszem nekik.
Még párpercig beszélgettünk a ,,konyhában", majd visszatértünk a többiekhez. Mikor beléptünk a szobába a srácok épp beszélgettek, és annyira belemerültek a beszélgetésbe, hogy nem is hallották meg, hogy mi is megérkeztünk.
- Hát.. elég dögös kis csaj...-Harry.
- Jajj Harry, te csak leakarod fektetni.-nevetett Zayn.
- Mert te nem?
Niall már nyitotta volna ki a száját, de én a kezemet a szájára tapasztottam.
- Ne! -suttogtam a fülébe.
- Én nem csak leakarom fektetni, hanem tényleg megszeretném ismerni őt. De te csak arra mész haver.-mondta Zayn.
- Óóóóóóó, milyen kis romantikus vagy!!!! -bökte oldalba Louis Zaynt.
- Engem legalább nem csak a külseje érdekel.-Zayn.
- Azért azt neked is be kell vallanod, hogy elég jól néz ki.-Harry.
- Az nem kifejezés.-nevetett Zayn.-De mint már mondtam, engem nem csak a külseje érdekel.
- Fogadjunk, hogy én előbb megszerzem magamnak! -vigyorgott Harry Zaynre.
- Fogadjunk! -mosolygott Zayn a srácra, majd kezet fogtak.
- Ömmm... srácok...! -nézett oldalra Liam, mire mindenki oldalra fordult.
- Mióta álltok itt? -kérdezte Louis.
- Egy ideje.-vette le szájáról a kezemet Niall.
- És mit hallottatok? -kérdezte Harry.
- Nem sok mindent.-válaszoltam.
- Milyen kis csajról dumáltatok? -kérdezte Niall, miközben leült Zayn mellé.
A srácok egymásra néztek, majd teljesen egyszerre rávágták, hogy: ,,Nem lényeg!".

4. rész ~

Remek! Harry lehet, hogy rám fog mozdulni. Bár nem hiszem, hogy ez megfog történni, de ha mégis, akkor sem örülnék neki annyira, mert én előbb megakarnám őket ismerni, nem pedig rögtön belevágni a közepébe. Na meg aztán, ha közülük kellene választanom, akkor nem Harry-t választanám. Persze vele sincs semmi baj, mert ő is iszonyatosan jól néz ki, meg őt is ugyanúgy szeretem, mint a többieket, de úgy érzem, hogy Zaynt szeretném, nem pedig a többieket.
Mikor megállt a lift, a szívem egyre hevesebben kezdett verni. Egyre jobban izgultam, és egész idő alatt az járt a fejemben, hogy mi van, ha elszúrok valamit? Mi van, ha nem fognak kedvelni? Mi van ha nem fogok ,,tetszeni"? Ezek a gondolatok teljesen kikészítettek.
- Erre gyere! -Niall biccentett a fejével, hogy merre is van az az erre.
A folyosón állt két biztonsági őr. Az egyik Paul volt. Őt felismertem. A másik embert nem tudtam beazonosítani. Ismeretlen volt számomra.
- Hova-hova fiatalok? -állított meg minket Paul.
- Vissza szeretnék menni a többiekhez.-mosolygott Niall.
- És ki a leányzó? Tudod, hogy rajongókat tilos felhoznotok.
- Ő egy régi barátom, Lia. Tudod, akiről annyit meséltem már! Beszeretném mutatni a srácoknak.
- Na jó! De ez volt az első és az utolsó, oké? -nézett ránk Paul.
- Rendben.-mondta Niall.
- És köszönöm.-mosolyogtam a férfira.
- Szívesen.-mosolygott vissza.
Ahogy elengedtek az őrök, Niall előre ment, én pedig mögötte kullogtam, mivel nem tudtam, hogy most hova is megyünk. Mivel az egész tizedik emelet az övéké volt, ezért Niall minden ajtón bedörömbölt ,,Gyertek a szobámba! Meghoztam Liát!" szöveg kíséretében.
Megálltunk egy ajtó előtt, (ami gondolom Niall szobája volt) és rám nézett.
- Készen állsz? -kérdezte.
- Ühüm.-dörmögtem az orrom alatt.
Vettem egy nagy levegőt, majd Niall benyitott a szobába. A szoba valami hatalmas volt. Körülbelül 3x vagy 4x akkora mint az én szobám. Pedig az sem kicsi. Ahogy körbenéztem a szobában nagy meglepetésünkre a srácok már Niall szobájában voltak. Louis és Harry az ágyon ,,verekedtek", Liam ,,veszekedett" velük, Zayn pedig egy fotelban a telefonján lógott.
- Hé, csajok! Megjöttünk! -ordította át a szobát Niall.
Ahogy meghallották Niall hangját, mindenki abbahagyta, amit csinált, és ránk néztek.
- Mi az, hogy csajok? -háborodott fel Louis.-Megverjelek? -viccelődött.
- Na gyere, répagyerek! -ökölbe szorította Niall a kezét, és maga elé emelte őket.
- Inkább álljatok le! -szólt közbe Liam.-Nem látjátok, hogy egy hölgy is van a társaságunkban?
- Srácok, ő itt Lia Harris. Lia, ők itt: az ágyon Harry Styles, az ágy előtt Liam Payne, mellette Louis Tomlinson, a fotelban pedig Zayn Malik.-itt Niall mosolyogva rám nézett.
- Szia Lia! -köszöntek egyszerre.
- Sziasztok! -köszöntem nekik vissza, halkan, félénken.
- Tetszik a neved.-vigyorgott Harry.-A Harris, majdnem Harry.-kacsintott.-Ez egy jel.
- Mit mondtam! -nevetett Niall.-Tudtam, hogy rád fog mászni.
- Fogd be Harry! -szólt közbe Zayn.-Nem látod, hogy nem érdekled? Én vagyok a nyerő.-mosolygott Zayn a fotelban. Mintha tudná.... Remélem, hogy Niall nem mondott nekik semmit.
- Fogadjunk? -nézett Harry Zaynre.
- Na! -Zayn.
- Stip-stop! -kiáltott fel egyszerre Zayn és Harry.
- Én mondtam előbb.-Harry.
- Nem, mert én.-Zayn.
- Srácok! Álljatok már le! -szólt rájuk Niall.-Nem látjátok, hogy kellemetlen helyzetbe hozzátok Liát? Olyanok vagytok, mint, akik még életükben nem láttak lányt.
- Jó, oké.-Zayn.-Elnézést Lia... Elnézést, hogy Harry ilyen bunkó volt.-nevetett.
- Héééé'! -szólt közbe Harry.
- Istenem! Nekem ég a pofám helyettük.-Niall.
- Nem kell.-mosolyogtam.-Viccesek.
- Szóval viccesnek tartasz? -mosolygott Harry.
- Igen, annak.
- Nesze neked Malik! 1 pont ide!
- Azt mondta, hogy viccesEK! Szóval én is az vagyok! -mosolygott rám.
- Sajnálom, Harry, de igaza van Zaynnek.
- Na jó! Inkább üljünk le, és ismerkedjetek meg egymással. -mondta Niall, miközben leült a fotelba, amiben még az előbb Zayn tunyult.
Én leültem az ágyra Niall-el szemben, Harry pedig a jobb oldalamra ült, Zayn pedig a balra, Louis és Liam pedig Harry mellé.
- Na szóval! -Louis.-Mesélj magadról!
- Kérdezzetek! -néztem a srácokra.
- Mióta ismered Niallt? -kérdezte Liam.
- Születésem óta.-mosolyogtam.-Én is Írországban éltem egy darabig, ahol szomszédok voltunk. Nagyon jó barátok lettünk. Ő volt a legjobb barátom. Mindent elmondtunk egymásnak. Nekem ő olyan volt, mintha a testvérem lett volna.
- És azután mi lett? -kérdezte Louis.
- 10 éves koromban elköltöztünk Kanadába, és egy kicsit megszakadt a kapcsolatunk. Onnantól csak telefonon keresztül tartottuk a kapcsolatot.
- Értem.-mosolygott Louis.
- Egyéb kérdés? -néztem körbe.
- Csak barátok vagytok Niallel? -kérdezte Zayn.
- Igen.
- És most van barátod? -Zayn
- Nincs.
- És milyen pasik jönnek be? -Harry.
- Hát... Szeretem, ha egy srácnak van humorérzéke, mégis tud komoly lenni.... fontos, hogy hűséges legyen, és ne legyen bunkó.
- És külsőleg? -Louis.
- Általában a barna hajú, barna szemű srácok jönnek be, akiknek egy picikét sötétebb a bőrük. Szóval nem hófehérek.-nevettem.
- Niall kilőve.-nevetett Liam.
- De úgy látszik, hogy Zayn nem.-mosolygott Louis.
Ránéztem Zaynre, aki csak mosolyogva engem nézett.
- Hát.... Zayn majdnem olyan srác, akikre bukok.-azért azt mégsem mondhattam, hogy számomra Zayn Malik a perfekt srác.
- Csak majdnem? -vigyorgott Zayn.
- Hát.... Igen.-éreztem, hogy elpirulok.
- Kár, mert én az olyan lányokat kedvelem, mint amilyen te is vagy.-mosolygott.
Tuti, hogy csak szórakozik. Biztos, hogy csak udvariasságból mondja ezt.
- Haver! Ő az enyém, vágod? -húzott magához Harry.
- Majd még meglátjuk, hogy ő mit akar.-mosolygott rám Zayn.

3. rész ~

És amúgy tényleg igaza volt. Valamilyen szinten tényleg Zaynt írtam le, de ez nem volt szándékos. Tényleg az ilyen srácokat kedvelem, de azt már nem akartam mondani Niall-nek, hogy 'Jéééé! Tényleg! Milyen jó!'. Nem. Ezt nem akartam.
- Ez csupán csak véletlen. Több millió ilyen srác él a Földön. Nem ő az egyetlen.-mondtam.
- Persze-persze.-nevetett.
- Inkább váltsunk témát.
Miközben beszélgettünk, hirtelen újra megmozdult a lift, aminek-megmondom őszintén-nagyon örültem. Nem azért, mert hogy rossz volt a társaságom, csak nem akartam, hogy megint feljöjjön a Zaynes/pasis téma.
- Hála az égnek! -sóhajtott Niall.
- Azt hittem, hogy már soha sem mozdulunk meg.
- Én is.-nevetett.-Szóval, akkor jössz hozzánk? -kérdezte, miközben kiléptünk a liftből.
- Megígértem...-mosolyogtam.
- Oké.-mosolygott ő is.-Akkor fél 9-9 körül lejövök érted.
- Rendben.-bólintottam.
- Na, de én most mennék, ha nem gond.
- Jól van. Menj csak.
- Akkor majd találkozunk.
- Rendben. Szia!
- Szia! -3 puszival elköszöntünk egymástól, majd mentünk a dolgunkra.
Mielőtt még visszamentem volna a szobámba, benéztem anyuékhoz is. Bekopogtam, és már hallottam is, hogy anyu mond egy 'Gyere!'-t.
- Szia kicsim! -köszönt, miközben én beléptem az ajtón.-Mi a helyzet Miáékkal?
- Megvannak. Üdvözölnek titeket, és a szülei azt üzenik, hogy mindenféleképp menjetek át hozzájuk beszélgetni egy kicsit.
- Majd felhívom az anyukáját, hogy nekik mikor jó.
- Nem fáradtál el prücsök? -kérdezte apu, miközben kijött a fürdőből és nyomott egy puszit a fejem tetejére.
- Nem. Miért? -nem értettem, hogy miért kérdezi.
- Gondolom lépcsőn jöttél fel...
- Nem.
- Akkor?
- Lifttel. Csak bent ragadtam.
- Nem unatkoztál egyedül? Vagy nem féltél? -anyu.
- Nem voltam egyedül.-mosolyogtam.
- Hát? -apu.
- A liftben bent ragadt egy fiú is.
- Kicsoda? Hogy hívják? Hány éves? Hol lakik? Bántott? -kezdte apu az aggodalmas szülő szerepét.
- Apu! Nyugi már! -nevettem.-Nem bántott, és ne aggódj, mert már egy ideje ismerem a srácot.
- Ki az? -kérdezte anyu.
- Nem fogjátok elhinni.-mosolyogtam.-Niall volt az.
- Niall? -csodálkozott anyu.-A kis Niall Horan a szomszédból?
- Hát már nem olyan kicsi.-nevettem.
- De még is hogy került ide? Nem a One Direction-nel kellene lennie?
- Velük van, most is. Ők is itt szálltak meg pár napra.
- Ekkora mázlit.-mosolygott apu.
- És mit mondott? -kérdezte anyu.
- Igazából nem sok mindent. Azt mondta, hogy megváltoztam...-mosolyogtam.-meg hogy hiányoztunk neki...mesélt a bandáról, meg megkérdezte, hogy ma van-e kedvem átmenni hozzájuk, és én igent mondtam neki. Remélem nem baj?!
- Nem, menj csak.-anyu.
- De nagyon vigyázz magadra! -apu.
- Nem lesz semmi bajom. Egy emelettel leszek csak feljebb és öt sráccal leszek együtt egy szobában....-nevettem.-Mi bajom lehetne?
- Épp ez az! Öt fiatal, tinédzser fiúval leszel együtt.... Nem tetszik ez nekem.
- David! Ne aggódj! -szólt közbe anyu.-Nem lesz semmi baja a lányunknak. Ismered Niallt. Tudod, hogy kedves srác.
- Tudom, de a többit nem ismerem.
- Ők is aranyosak.-mondtam.
- Na jó! -szólalt meg apu pár másodperc szünet után.-Menj! De ha valami baj van, azonnal hívj minket, vagy gyere el onnan, oké?
- Oké.-mosolyogtam.-Akkor mehetek?
- Menj már! -,,kiáltottak'' rám egyszerre.
- Köszönöm! -öleltem meg mind a kettőjüket.-Szeretlek titeket! -és azzal ki is léptem a szobájukból.
Ahogy visszaértem az én szobámba, már is elmentem zuhanyozni, sminkelni, hajat csinálni. A sminkem nem volt valami erős. Egy az, hogy az nem is az én stílusom-kivéve bulikon, persze-másrészt pedig nem akartam nagy ,,feltűnést'' kelteni. A hajammal szenvedtem egy kicsit, mert nekem alapból göndör hajam van, amit utálok. Igaz, hogy azt mondják, hogy szép, meg hogy nekem jól áll a szőke, göndör haj, de én valamiért nem szeretem. ,,Gyorsan'' kivasaltam, majd jöhetett a ruha. Na itt voltam meglőve. Fogalmam sem volt, hogy mégis mit vegyek fel. Gondolom nem kisestélyit akarnak rajtam látni a srácok, viszont nem szeretnék leégni sem előttük. Kihajigáltam mindent a szekrényből, majd elkezdtem kutatni a cuccok között. Úgy döntöttem, hogy egy csőszárú, koptatott, szakadt farmert veszek fel, hozzá egy rózsaszínes, félhosszú felsőt, és egy feketés (vagy inkább már sötétbarna) magassarkút, aminek az orrán volt egy masni, aminek pont olyan színe volt, mint a felsőmnek. Miután felöltöztem előkerestem a táskám, az órám, és a mobilomat, majd leültem az ágyra és vártam Niall-t.

Szerencsére nem kellett valami sokat várnom. Mikor kopogtak, rögtön mentem is ajtót nyitni, mert gondoltam, hogy Niall lesz az. Ahogy kinyitottam, Niall nem szólt semmit, csak végig nézett rajtam, és csak bámult.
- Szia! -köszöntem először én, mivel ő nem tudott megszólalni.
- Szia! -köszönt halkan.-Nagyon csinos vagy.
- Köszönöm.-éreztem, hogy elpirulok.
- Mehetünk? -kérdezte, mikor már észhez tért.
- Persze.-bezártam magam mögött az ajtót, majd már mentünk is a lift felé.
Mikor beszálltunk a liftbe, egy ideig nem szóltunk semmit. Mind a ketten csak előre néztünk és csendben voltunk. Niall törte meg a csendet.
- Izgulsz? -kérdezte.
- Öööö.... igen....-mondtam halkan, félénken.
- Nem kell. Nem harapnak.-nevetett.-Bár Harry lehet, hogy rád fog mozdulni...

2. rész ~

- Köszönöm.-vigyorgott.
- És, te? Te hogy kerülsz ide? -kérdeztem, miközben leültem a lift egyik sarkába.
- A srácokkal itt szálltunk meg. De holnap már megyünk haza.-mesélte, és ő is leült mellém.
- Szóval...a...a többiek is itt vannak? -kérdeztem nyugodtan, de belül majd megbolondultam, hogy a többiek is itt vannak.
- Igen.-mosolygott.-De arra kérnélek, hogy ezt ne említsd senkinek! Nem szeretnénk, hogy kiderüljön, hogy itt vagyunk, mert akkor megrohamoznának minket a rajongók.
- Ez érthető.-mosolyogtam.-És nyugi! Nem szólok senkinek. Hallgatok, mint a sír.
- Köszi.
- És hogy-hogy egyedül vagy itt? Mármint itt. A liftben.-nevettem.
- Nem vagyok egyedül.-nevetett ő is.-Te is itt vagy.
- Nem úgy! Hanem, hogy-hogy csak te mozdultál ki?
- Elnéztem a Nando's-ba. A többiek meg pihennek.
- Értem.
- És te merre voltál?
- Elnéztem a barátnőmhöz, Miához.-válaszoltam.
- Vágom.-mosolygott.
- Aki amúgy odáig van értetek.-nevettem.
- Szívesen megismerném.-vigyorgott.
- Ő is titeket. Főleg téged.
- Csak nem én vagyok a kedvence? -csodálkozott.
- De.-mosolyogtam.-De te erről nem tudsz semmit!
- Dehogyis!
- Akkor oké.
- És....? Te hogy állsz velünk.-mosolygott.
- Én is nagy rajongótok vagyok.-nevettem.
- Ez király! -vigyorgott.-És te melyikőnkért vagy oda? -emelgette a szemöldökét, miközben vigyorgott, mint a vadalma.
- Nem mondom meg.-nevettem.
- Harry?
- Nem.
- Louis?
- Nem.
- Liam?
- Nem.
- Én? -vigyorgott.
- Sajnálom, de nem.-mosolyogtam.
- Akkor Zayn az.-mosolygott ő is.
- Mi? Nem! Dehogy! -kicsit zavarba jöttem és éreztem, hogy elvörösödök.
- Szóval Zayn az....-még mindig mosolygott.
- Nem! -nevettem.
- Tudom, hogy ő az.
- És mégis honnan?
- Onnan, hogy már a neve hallatán is elpirultál, és mert ismerem az ízlésed. Ő pont az a fajta srác, akikre buksz.
- Fogd be! -nevettem.-Tévedsz.
- Ugyan már Lia! Kiskorunkban mindent elmondtunk egymásnak. Tudod, hogy bízhatsz bennem.
- De 10 évvel ezelőtt még nem voltál valami nagy híresség. -nevettem.
- Lia! Én ugyanaz vagyok, aki 10 évvel ezelőtt voltam.-mosolygott.
- Lehet...-vissza mosolyogtam rá.-Csak... félek, hogy kiröhögsz.
- Miért röhögnélek ki?
- Mert.... ahhjjjj!
- Figyelj! Nyugodtan elmondhatod.-mosolygott.-És most nem azért mondom, mert majd megöl a kíváncsiság, hanem, mert ha elmondod, hogy mi van, akkor talán tudok is majd segíteni.
- Na jó! -sóhajtottam egyet.-Igen. Ő az. Zayn a kedvencem.
- Tudtam! -vigyorgott.-De ezt miért nem merted elmondani nekem?
- Azért mert... az egyik legjobb haverod, és mert féltem, hogy ki fogsz röhögni, ha elmondom neked, hogy szerelmes vagyok belé.-bakker! Ezt nem akartam ki mondani.
- Te szerelmes vagy Zaynbe? -kerekedett ki Niall szeme.
- Ööööö..... nem.... vagyis.... nem tudom.-ütöttem le a fejem.-Nem lehetek belé szerelmes, hisz még nem is ismerem.-erőltetetten felnevettem.-Na meg tök hülyeség lenne az egész, mert ugyebár ez csak részemről van így, és tuti, hogy soha sem lesz az enyém, hisz Ő 'Zayn Malik'.
- És? Te meg Lia Harris vagy.-mosolygott.-Figyu! Majd én segítek neked. Bemutatlak Zaynek, és összehozlak vele. Nem lehetetlen. Ő is csak egy srác, mint például én.
- De nem fogok vele összejönni, mert úgy sem vagyok az esete.
- Csak úgy megsúgom, hogy általában az ilyen csajokra bukik.-nézett végig rajtam.
- Niall! Ne csinálj semmit, oké?
- Oké... Csak neked akartam jót. De ígérd meg, hogy ma átjössz hozzánk!
- Nem is tudom... Nem akarok zavarni.
- Nem fogsz zavarni.-mosolygott.
- És a többiek? Ők tuti, hogy nem örülnének neki.
- Már hogyne örülnének! Csomót meséltem már rólad nekik, és szeretnének már megismerni.
- Biztos vagy benne?
- Biztos.
- Hát jó. Legyen.-mosolyogtam.
- Akkor majd érted megyek. Hol is vagy?
- A kilencediken a 615-ös szobában.
- Egy emelettel vagy lejjebb, mint mi.-mosolygott.
- És kb hányra jössz értem?
- Attól függ, hogy mikor szabadulunk ki innen.-nevetett.-De szerintem olyan....8-9?
- Nekem oké. Csak érjünk ki addigra.-nevettem.
- Ja.-mosolygott.-És, amúgy visszatérve a pasikra...
- Niall, ne már!!!! -nevettem.
- Várj! Most komolyan szeretnék veled beszélgetni.-mosolygós arcát komolyra váltotta.
- Na jó. Ne kímélj! -sóhajtottam.
- Milyen pasik jönnek be, amúgy? Egyáltalán vannak elvárásaid ilyen téren?
- Elvárásom nem igazán van. Csak annyi, hogy hűséges legyen a srác, és hogyha szeret, akkor azt ne csak mondja, hanem mutassa is ki.
- És úgy össz-visz?
- Össz-visz? Hát a belső: legyen ugye hűséges, legyen humora, de azért komoly is legyen, ha kell, és ne legyen bunkó. Külső pedig.... Leginkább a sötétebb hajú/szemű fiúk jönnek be. De általában a belsőt nézem egy srácban.
- Hmm...-vigyorgott.
- Mi az? -kérdeztem.
- Most halál komolyan mondom, hogy Zaynt írtad le.-mosolygott.
- Dehogyis!
- Sötét haj...barna szem...örök gyerek.... van humor érzéke.... komoly is tud lenni....-mosolygott. 

1.rész ~

Sziasztok! Az én nevem Lia Harris. Egy átlagos, 18 éves lány vagyok. Pár napja költöztünk Kanadából Londonba anyuval és apuval. Sajnos egyke vagyok... Sajnáltam egy kicsit, hogy elköltöztünk, de itt sokkal jobb. Minden Londonhoz köt. Itt lakik a legjobb barátnőm Mia, a nagyszüleim Emma és Simon, és a gyerekkori legjobb barátom Niall Horan. Igen, AZ a Niall Horan. Régen mindig együtt lógtunk, csak ők elköltöztek, na meg ugye bekerült az X-Faktorba, onnan pedig a One Direction-be (akiket mellesleg imádok), ezért már nem szoktunk beszélni valami sokat. Néhanapján felkeres, ha úgy van, de akkor is csak telefonon tudunk beszélni 1-2 percet. Bevallom őszintén, hogy nagyon hiányzik. Vele mindent megtudtam beszélni. Tudtuk egymás legféltettebb titkait, és nagyon sokat nevettünk együtt. Örülök, hogy bekerült a bandába, hisz mindig is énekelni szeretett volna, most pedig összejött neki, de azért jó lenne, ha még mindig csak az átlagos Niall lenne, mert akkor lenne rám is egy kis ideje.

Mivel elég hirtelen költöztünk Londonba, ezért nem nagyon tudtuk rendbe hozni az itteni házunkat. Még festeni kellene kívül-belül, de már nem volt időnk megvárni, hogy az is meglegyen, ezért jelenleg most egy darabig egy hotelban szálltunk meg. Igaz, hogy mehettünk volna nagyiékhoz is, de egy az, hogy kicsi lenne ötünknek a házuk, na meg nem akartunk a terhükre lenni.
Szerencsére sikerült rávennem anyuékat, hogy külön szobám lehessen a hotelban. Igaz, hogy csak úgy mentek bele, hogy az én szobám az övék mellett van, de ez egyáltalán nem baj.
Miután kipakoltam a cuccaimat átmentem anyuékhoz.
- Sziasztok! -köszöntem, miközben beléptem a szobába.
- Szia kicsim! -köszöntek.
- Már végeztél is? -kérdezte apu, miközben kinyitott egy bőröndöt.
- Igen.-válaszoltam.
- Akkor nem szeretnél segíteni nekünk? -kérdezte anyu.
- Ami azt illeti, át szerettem volna menni Miához....
- Ja...Értem.
- Nem baj?
- Nem, dehogy.-mosolygott anyu.-Menj csak.
- Biztos?
- Menj már! -nevetett apu.
- Köszönöm! -adtam mind a kettőjüknek egy-egy puszit, és megöleltem őket.
- Csak siess haza, és vigyázz magadra.-anyu.
- Rendben. Na sziasztok! -köszöntem el tőlük, és már léptem is ki a szobájukból.
Még visszamentem a szobámba a mobilomért, egy pulcsiért, meg a fülhallgatómért, aztán indultam is. Beszálltam a liftbe, amiben épp egy fura alak állt. Fekete kapucnis pulcsi, és fekete napszemüveg volt rajta, és kerülte a tekintetemet. Az arca elég ismerős volt (már amennyit láttam belőle), de nem tudtam hova tenni. Ahogy leért a lift a földszintre és kinyílt az ajtaja az ismeretlen sietősen távozott a helyiségből, egyenesen ki az utcára. Elég furcsa ürge volt. Na de mind egy.
Ahogy kiértem az utcára, bedugtam a fülhallgatóm és kapcsoltam egy kis zenét, majd már vettem is az irányt Miahoz.

Ahogy a házhoz értem, becsengettem. Izgultam, hogy mit fog szólni, ha meglát. Még nem is tudta, hogy már Londonban vagyok. Egyszer csak kinyílt az ajtó, és Mia sokkoló arca jelent meg.
- Meglepetés! -mosolyogtam, és kitártam a karomat.
Egy pillanatra nem szólt semmit, csak becsukta az orrom előtt az ajtót, majd megint kinyitotta.
- Liaaaaaaaaaaaa! -sikította, majd a nyakamba ugrott és olyan szorosan ölelt, hogy alig kaptam levegőt.-Hogy kerülsz te ide? Annyira hiányoztál!
- Te is hiányoztál nekem.-mosolyogtam, miközben elengedett szoros öleléséből.
- Hogy hogy itt vagy? -csodálkozott.
- Ma költöztünk ide.
- Ez rohadt jó!!! -vigyorgott.-De gyere már be! Ne ácsorogj itt kint! -invitált be a házukba.
Gyorsan köszöntem a szüleinek, akik szintén megölelgettek, meg még beszéltem velük egy keveset, aztán felmentünk Mia szobájába. A szobája nem változott semmit. Citromsárga fal, rengeteg poszter, aminek a nagy része One Direction-ös volt, rengeteg holmi stb... Leültünk az ágyára és elkezdtünk beszélgetni.
- Na mesélj! Mi van veled? Ezer éve nem beszéltünk.-mosolygott.
- Hát... Igazából nincs semmi. Meg vagyok.-mosolyogtam én is.
- Pasik? -vigyorgott.
- Nincs.-válaszoltam.-Bár van egy férjem, meg négy szeretőm mellette, de az nem lényeg.-nevettem.
- Szóval még mindig szereted az 1D-t.-mosolygott.
- Még szép!
- És még mindig Zayn a ''Nagy Ő''?
- Egyértelmű. De, ahogy látom te sem hanyagoltad el őket.-néztem körbe a szobájában.
- Hát nem.-nevetett.-Mindig is imádni fogom őket. Niallt meg főleg.
- Egyszer komolyan bemutatlak neki.-nevettem.
- Esküszöl?
- Ha találkozok vele, mindenféleképp.-mosolyogtam.
- Tényleg! Találkoztál már a többiekkel?
- Dehogyis! Niallt sem láttam már jó pár éve. Csak telefonon szokott felhívni 2-3 havonta.
- Akkor keresd fel! Itt az alkalom. Te is Londonban vagy, ő is....
- Majd még meglátom.-mosolyogtam.
- Te tudod.... Amúgy most hol laktok? -gyors témaváltás.
- Egy közeli hotelben.
- Mert?
- Még rendbe kell hozni kicsit a házat.
- Ja, értem.
Még pár percig beszélgettünk, aztán én elindultam vissza a szállodába, mert már sötétedett. Megbeszéltük Miával, hogy holnap is találkozunk.

Ahogy a hotel elé értem, ismét megláttam a titokzatos embert. Beszálltunk a liftbe, és ismét az volt, ami délután: kerülte a tekintetem. Hirtelen megállt a lift és elment az áram.
- Mi a... Ezt nem hiszem el! -morogta az illető, és nagyon ismerős volt a hangja.
- Biztos áramkimaradás vagy valami hasonló.-mondtam.
- Na nem mondod?! -gúnyosan felszólalt.
- Talán én tehetek róla? -förmedtem rá.
- Nem. Ne haragudj! Csak elég feszült vagyok.-magyarázkodott.
- Azt látom....
- Csak egész nap lányok hada elől menekültem és kicsit már kiakadtam.
- Csak nem megakartak ölni? -felnevettem.
- Valami olyasmi...-mosolygott.
- Amúgy, ha már itt ragadtunk megkérdezhetem a neved?
- Lia Harris vagyok.-mondtam.
- Hogy micsoda? Mondd még egyszer légy szíves!
- Lia Harris.
- Lia Harris? Kanadából?
- Ööööm... Igen.... De te ezt honnan tudod? -néztem rá értetlen fejjel. Kicsit megijedtem megmondom őszintén.
- Ekkora véletlent! -felnevetett, majd levette a napszemüvegét és a kapucniját. Azt hittem, hogy elájulok.-Niall vagyok.-vigyorgott.-Niall Horan.
- Jézusom!!! Niall!!!! -ugrottam a srác nyakába.-Annyira nagyon hiányoztál!
- Te is nekem, de még is hogy kerülsz ide? kérdezte az ölelésünk után.
- Itt lakom.
- A hotelban?
- Igen. De csak egy darabig.
- Meg sem ismertelek. Annyira megváltoztál.-nézett végig rajtam.-Gyönyörű lettél.-mosolygott.-Nem mintha előtte nem lettél volna az...-nevetett.
- Te sem panaszkodhatsz.-vigyorogtam.