3. rész ~

És amúgy tényleg igaza volt. Valamilyen szinten tényleg Zaynt írtam le, de ez nem volt szándékos. Tényleg az ilyen srácokat kedvelem, de azt már nem akartam mondani Niall-nek, hogy 'Jéééé! Tényleg! Milyen jó!'. Nem. Ezt nem akartam.
- Ez csupán csak véletlen. Több millió ilyen srác él a Földön. Nem ő az egyetlen.-mondtam.
- Persze-persze.-nevetett.
- Inkább váltsunk témát.
Miközben beszélgettünk, hirtelen újra megmozdult a lift, aminek-megmondom őszintén-nagyon örültem. Nem azért, mert hogy rossz volt a társaságom, csak nem akartam, hogy megint feljöjjön a Zaynes/pasis téma.
- Hála az égnek! -sóhajtott Niall.
- Azt hittem, hogy már soha sem mozdulunk meg.
- Én is.-nevetett.-Szóval, akkor jössz hozzánk? -kérdezte, miközben kiléptünk a liftből.
- Megígértem...-mosolyogtam.
- Oké.-mosolygott ő is.-Akkor fél 9-9 körül lejövök érted.
- Rendben.-bólintottam.
- Na, de én most mennék, ha nem gond.
- Jól van. Menj csak.
- Akkor majd találkozunk.
- Rendben. Szia!
- Szia! -3 puszival elköszöntünk egymástól, majd mentünk a dolgunkra.
Mielőtt még visszamentem volna a szobámba, benéztem anyuékhoz is. Bekopogtam, és már hallottam is, hogy anyu mond egy 'Gyere!'-t.
- Szia kicsim! -köszönt, miközben én beléptem az ajtón.-Mi a helyzet Miáékkal?
- Megvannak. Üdvözölnek titeket, és a szülei azt üzenik, hogy mindenféleképp menjetek át hozzájuk beszélgetni egy kicsit.
- Majd felhívom az anyukáját, hogy nekik mikor jó.
- Nem fáradtál el prücsök? -kérdezte apu, miközben kijött a fürdőből és nyomott egy puszit a fejem tetejére.
- Nem. Miért? -nem értettem, hogy miért kérdezi.
- Gondolom lépcsőn jöttél fel...
- Nem.
- Akkor?
- Lifttel. Csak bent ragadtam.
- Nem unatkoztál egyedül? Vagy nem féltél? -anyu.
- Nem voltam egyedül.-mosolyogtam.
- Hát? -apu.
- A liftben bent ragadt egy fiú is.
- Kicsoda? Hogy hívják? Hány éves? Hol lakik? Bántott? -kezdte apu az aggodalmas szülő szerepét.
- Apu! Nyugi már! -nevettem.-Nem bántott, és ne aggódj, mert már egy ideje ismerem a srácot.
- Ki az? -kérdezte anyu.
- Nem fogjátok elhinni.-mosolyogtam.-Niall volt az.
- Niall? -csodálkozott anyu.-A kis Niall Horan a szomszédból?
- Hát már nem olyan kicsi.-nevettem.
- De még is hogy került ide? Nem a One Direction-nel kellene lennie?
- Velük van, most is. Ők is itt szálltak meg pár napra.
- Ekkora mázlit.-mosolygott apu.
- És mit mondott? -kérdezte anyu.
- Igazából nem sok mindent. Azt mondta, hogy megváltoztam...-mosolyogtam.-meg hogy hiányoztunk neki...mesélt a bandáról, meg megkérdezte, hogy ma van-e kedvem átmenni hozzájuk, és én igent mondtam neki. Remélem nem baj?!
- Nem, menj csak.-anyu.
- De nagyon vigyázz magadra! -apu.
- Nem lesz semmi bajom. Egy emelettel leszek csak feljebb és öt sráccal leszek együtt egy szobában....-nevettem.-Mi bajom lehetne?
- Épp ez az! Öt fiatal, tinédzser fiúval leszel együtt.... Nem tetszik ez nekem.
- David! Ne aggódj! -szólt közbe anyu.-Nem lesz semmi baja a lányunknak. Ismered Niallt. Tudod, hogy kedves srác.
- Tudom, de a többit nem ismerem.
- Ők is aranyosak.-mondtam.
- Na jó! -szólalt meg apu pár másodperc szünet után.-Menj! De ha valami baj van, azonnal hívj minket, vagy gyere el onnan, oké?
- Oké.-mosolyogtam.-Akkor mehetek?
- Menj már! -,,kiáltottak'' rám egyszerre.
- Köszönöm! -öleltem meg mind a kettőjüket.-Szeretlek titeket! -és azzal ki is léptem a szobájukból.
Ahogy visszaértem az én szobámba, már is elmentem zuhanyozni, sminkelni, hajat csinálni. A sminkem nem volt valami erős. Egy az, hogy az nem is az én stílusom-kivéve bulikon, persze-másrészt pedig nem akartam nagy ,,feltűnést'' kelteni. A hajammal szenvedtem egy kicsit, mert nekem alapból göndör hajam van, amit utálok. Igaz, hogy azt mondják, hogy szép, meg hogy nekem jól áll a szőke, göndör haj, de én valamiért nem szeretem. ,,Gyorsan'' kivasaltam, majd jöhetett a ruha. Na itt voltam meglőve. Fogalmam sem volt, hogy mégis mit vegyek fel. Gondolom nem kisestélyit akarnak rajtam látni a srácok, viszont nem szeretnék leégni sem előttük. Kihajigáltam mindent a szekrényből, majd elkezdtem kutatni a cuccok között. Úgy döntöttem, hogy egy csőszárú, koptatott, szakadt farmert veszek fel, hozzá egy rózsaszínes, félhosszú felsőt, és egy feketés (vagy inkább már sötétbarna) magassarkút, aminek az orrán volt egy masni, aminek pont olyan színe volt, mint a felsőmnek. Miután felöltöztem előkerestem a táskám, az órám, és a mobilomat, majd leültem az ágyra és vártam Niall-t.

Szerencsére nem kellett valami sokat várnom. Mikor kopogtak, rögtön mentem is ajtót nyitni, mert gondoltam, hogy Niall lesz az. Ahogy kinyitottam, Niall nem szólt semmit, csak végig nézett rajtam, és csak bámult.
- Szia! -köszöntem először én, mivel ő nem tudott megszólalni.
- Szia! -köszönt halkan.-Nagyon csinos vagy.
- Köszönöm.-éreztem, hogy elpirulok.
- Mehetünk? -kérdezte, mikor már észhez tért.
- Persze.-bezártam magam mögött az ajtót, majd már mentünk is a lift felé.
Mikor beszálltunk a liftbe, egy ideig nem szóltunk semmit. Mind a ketten csak előre néztünk és csendben voltunk. Niall törte meg a csendet.
- Izgulsz? -kérdezte.
- Öööö.... igen....-mondtam halkan, félénken.
- Nem kell. Nem harapnak.-nevetett.-Bár Harry lehet, hogy rád fog mozdulni...