9. rész ~

Vissza csókoltam. Úristen! Már több éve erre a pillanatra vártam, és most tessék! Itt van! Megtörtént! De mi van Perrie-vel? Gyorsan észbe kaptam, és eltoltam magamtól.
- Zayn mit művelsz? -néztem a srácra.
- Azt hittem, hogy te is szeretnéd.
- Persze, hogy szeretném, de nem szabad!
- Miért is?
- Neked ott van a barátnőd...
- Milyen barátnőm? -mosolygott.
- Hát... Perrie.
- Perrie már rég nem a barátnőm. Már több, mint egy hónapja szakítottunk.
- Hogy mi van? -nem értettem ezt az egész dolgot.
- Nem jöttünk ki egymással.-vonta meg vállait.
- De nem is olyan rég még azt olvastam, hogy nagy a szerelem felétek.
- Ne vegyél be mindent.-mosolygott.
- Akkor... te most.... szabad vagy?
- Mint a madár.-mosolygott tovább, majd ismét megcsókolt VOLNA, ha nem toltam volna el magamtól.
- Zayn ne!
- Mi a baj?
- Félek, hogy csak... ARRA használnál.-ütöttem le a fejem.
- Dehogyis! Honnan veszed ezt a hülyeséget?
- Emlékszel, amikor kimentem a mosdóba?
- Igen?!
- Mindent hallottam. Tudom, hogy fogadtál Harryvel.
- Az csak egy hülye játék volt. Nem gondoltam komolyan. Engem komolyan érdekelsz.
- Nézd Zayn! Én is szeretném, ha nem csak barátok lennénk, de ez így nekem nem megy. Engem már rengeteg pasi átcseszett. Nem szeretném, hogy ez még egyszer bekövetkezzen.
- Nem fog. Nem vernélek át. Nem az a fajta vagyok. Csak adj egy esélyt!
- Most egy kis időre lenne szükségem, hogy átgondoljak pár dolgot.
- Hát legyen...-sóhajtott.
- Ne haragudj!
- Nem haragszom.-mosolygott, de láthatóan nem volt őszinte az a mosoly.
- De. Haragszol.
- Tényleg nem. Csak kicsit furcsa, hogy te is szeretnéd, meg én is, de te mégsem engede.
- Sajnálom.
- Semmi gond. Megértem.-mosolygott, és most mintha őszinte lett volna.
- Köszönöm Zayn.-mosolyogtam én is, majd nyomtam egy puszit az arcára. Ettől kicsit jobb kedve lett.
- Na de én akkor megyek is.-kelt ki az ágyból.
- Rendben. Köszi, hogy visszahoztad a táskám.-mondtam, miközben az ajtó felé indultunk.
- Nincs mit.-kacsintott.-Akkor holnap jössz, igaz?
- Remek! -mosolygott.-Akkor még találkozunk.
Még megöleltem, adtunk egymásnak három puszit, majd elköszöntük. Megvártam amíg beszáll a liftbe, majd bezártam az ajtót, és mosollyal az arcomon visszaaludtam.

Másnap reggel kopogásra keltem.
- Ki az? -motyogtam még félálomból.
- Szerinted? -hallatszott anyu hangja.
- Megyek már.-nagy nyögdécselések közepette kimásztam az ágyból, és kinyitottam az ajtót.
- Szia Álomszuszék! -nyomott egy puszit az arcomra.
- Szia! -köszöntem.
- Öltözz! -mondta, miközben belépett a szobába.
- Minek?
- Nem jössz reggelizni?
- Hány óra van?
- Hat. Úgyhogy siess! Legkésőbb hétre legyél lent az étkezőben.
- Hat????? -itt valahogy leragadtam.-Minek olyan korán lent lenni? -kérdeztem, miközben visszadőltem az ágyba.
- Mert akkor még nincsenek lent olyan sokan.
- Nem megyek.-nyöszörögtem.
- Akkor éhen maradsz.
- De miért pont hét? Nem jó a nyolc?
- Nem, mert akkor már nem lesz hely. Szóval iparkodj! -ütögette meg a bokám.
- Jó. Oké.-nyavajogtam.
- Na, akkor majd lent találkozunk.-mondta, majd kilépett a szobámból.
Még úgy tízpercig fetrengtem az ágyban, majd elindultam zuhanyozni. Zuhanyzás után felöltöztem ebbe:

A ruha után jöhetett a smink; alapozó, szemceruza, szempillaspirál, és már kész is! A smink után kivasaltam a hajam, majd már kéészen is voltam. Még zsebre vágtam a mobilom, és már mentem is a lifthez.

8.rész ~

- Szóval van valami, amit félsz nekem elmondani.-nézett rám.
- Nem félek, csak nem akarom magam megint kellemetlen helyzetbe hozni.
- És mi lesz, ha véletlenül meglátom? -vigyorgott.
- De nem fogod meglátni. Vigyázok én arra.
- És ha mégis?
- Hát akkor ez van.-nevettem, miközben megszólalt 5 fiú, hogy "Hi! We One Direction!". A telefonom volt. Valaki keresett.
Zayn rám nézett, és csak vigyorgott.
- Vas Happenin'?! -nevetett.- Nem veszed fel?
- Ööö...de.-éreztem, hogy elpirulok.
Odamentem a táskámhoz, ami még mindig a fotelban pihent, majd előkerestem gyorsan a mobilom. Niall volt az.
- Szia Szöszi! -köszöntem a telefonba.
- Szia Királylány! -köszönt vissza.-Bocsi, hogy ilyenkor zavarlak, de Zayn nálad van? Csak mert még nem ért vissza a szobájába és már mindenki aggódik érte.
- Igen, itt van. És nincs semmi baja.-mosolyogtam.
- Akkor jó.-hallottam a hangján, hogy megkönnyebbült.-Szóval még nem szedted szét? -nevetett.
- Nem Niall, nem szedtem szét. Még egyben van.
- És ő nem mászott rád?
- Nem, és nem is fog.
- Na jó! Nem szívatlak.-nevetett.-Mondd meg neki, hogy szóljon Pauléknak, ha már visszatolta a képét.
- Oké. Átadom.
- Na szia Szépség! Jó legyél! Holnap....az az ma...-nevetett.-majd akkor beugrom érted.
- Hány körül?
- Kettő?
- Oké.
- Akkor majd találkozunk. Jó éjt!
- Szia! Jó éjt! -majd kinyomtam, és Zaynhez fordultam.-Niall üzeni, hogy ha visszaértél a szobádba szólj be Paulnak, hogy egyben vagy.
- Oké. De ráérek még. Persze csak ha nem vagyok útban, és nem zavarlak.
- Nem zavarsz.-mondtam, majd a táskámért nyúltam, és beraktam a ruhásszekrényembe. Mikor megfordultam Zayn csak vigyorogva nézett.-Mi van?
- Egy: tetszik, hogy még csak pár órája ismerlek, de már bugyiban szaladgálsz előttem. Látom nem vagy szégyenlős.-perverz vigyor ült ki arcára.
- Mondod te...
- A másik pedig...csak annyit mondanék, hogy: Yin-Yang motívum.-mosolygott.
Mi van??? Ugye nem látta meg a tetkómat??? Ugyanis a másik tetkóm pontosan a Yin-Yang jel, ami neki is van a bal kezén, akárcsak nekem. Igazából ezt a tetkót miatta (is) csináltattam, hogy azért valahogy emlékezzek rá. Tudom, hogy ez nagyon furcsa, hiszen amikor ezt megcsináltattam nem volt semmilyen kapcsolat közöttünk. De én mégis emlékezni szeretnék rá. A másikat is azért csináltattam, mert emlékezni szeretnék rájuk még a halálom napján is. Bár ehhez nem is kellene tetoválás, hisz mindig is emlékezni fogok rájuk. Nem fogom tudni őket elfelejteni, mert felnyitották a szemem, és megtanítottak pár dologra.
- Velem vagy még? -nevetett.
- Mi van a Yin-Yang motívummal?
- A másik tetoválásod.-mutatott a kezemre.-Ugyanaz, mint az enyém.-emelte fel a bal kezét célozván a tetkóra.
- És? -próbáltam tettetni a hülyét, ami nem igazán akart sikerülni, mert elvörösdtem.
- Milyen érdekes, nem? -vigyorgott.-Ugyanaz az ábra....a hely...sőt, még ahogy elnézem a nagysága is egyforma az enyémmel.
Erre nem tudtam mit mondani, , csak leültem vissza az ágyra, és leütött, pirult fejjel csak bámultam a takarómat, miközben a gyűrődésekkel babráltam.
- Miért pont ez? -kérdezte egy kis szünet után, miközben felült.
Pár percig hezitáltam, hogy mi legyen, majd végül beadtam a derekam.
- Na jó! Elmondom. Nem fogsz meglepődni, mert szerintem már hozzá vagy szokva.-néztem a fiúra.-Az van, hogy....hogy.....hogy teljesen beléd zúgtam. Tessék! Kimondtam!
- Hogy micsoda? -rázta meg a fejét.
- Jól hallottad! Az első perctől kezdve megtetszettél. Amikor legelőször megláttalak az x-faktorban, már akkor megtetszettél. Majd, amikor meg már a bandába kerültél és csináltátok a videónaplókat, akkor is egyre jobban megtetszettél, majd ez már átment valami másba. És azért csináltattam ezt...-mutattam a "közös" tetkónkra-, mert örökre emlékezni akarok rád.-mondtam, és ennyire zavarban még életemben nem voltam, mint akkor.-Most biztos, hogy bolondnak tartasz, meg biztos vagyok benne, hogy most azt gondolod, hogy "Jéééézusom! Ez totál belém zúgott. Hogy pattintsam le?"-kezdtem gúnyosan.-De ne aggódj! Nem fogok rád akaszkodni. Tudom, hogy ott van neked Perrie, akit nagyon szeretsz, és mellesleg iszonyatosan szerencsés, hogy egy ilyen pasija van, mint te. Szóval ne izgulj! Nem fogok bekavarni.-a végén egy erőltetett mosolyt passzíroztam az arcomra, de belül nagyon fájt.
- Akkor most én is mondok valamit.-mondta egy kis szünet után.
- Ha azt akarod mondani, hogy többet inkább ne találkozzunk, akkor ink...-nem hagyta, hogy befejezzem a mondókám, mert a semmiből csak úgy megcsókolt (????).

7.rész ~

Épp, hogy elaludtam kopogásra keltem fel. Megnéztem a telefonomon az időt, ami 02:28-at mutatott. -Ki a franc lehet az?-morogtam magamban. Elindultam az ajtó felé, és közben azon gondolkoztam, hogy ki lehet az. Anyura vagy apura tippeltem, mert biztos voltam benne, hogy azért jönnek -ha ők azok-,hogy megnézzék, hogy már visszaértem-e, de nem jött be a tippem. Kinyitottam az ajtót, és egy kicsit lefagytam.
- Öööö... Szia.... Zayn...!-csodálkoztam.
- Szia! -mosolygott, miközben szemét végigsimította testemen. Eszembe jutott, hogy csak egy topp meg egy bugyi van rajtam, ezért rendesen elvörösödtem.
- Gyere....Gyere beljebb...-nyögdécseltem.
- Köszi.-mosolygott, majd belépett a szobába.
- Ömm... khm... Helyezd magad kényelembe.-mutattam az ágyra.
- Tetszik a... pizsamád.-vigyorgott, miközben leült az ágyra. Erre nem tudtam mit mondani, csak felnevettem és elpirultam.
- És... minek köszönhetem, hogy meglátogattál? -kérdeztem, miközben az ágy támlájának dőlve leültem az ágyra, és a lábamra húztam a takarót.
- Csak azt hoztam vissza.-mutatott a fotelra.
- Jéééé! A táskám!! -megvan, hogy mitől volt hiányérzetem.
- Niallnél hagytad, és megkért, hogy hozzam át.
- Hajnali fél háromkor? -húztam fel az egyik szemöldököm.
- Niall folyton cseszegetett, hozzám át, mert aggódott, hogy keresni fognak telefonon vagy mi.-ráncolta össze a homlokát.
- Ez hülye.-nevettem.-És ő nem tudta volna áthozni?
- Nekem már nem is örülsz? Engem nem is kedvelsz? -adta be az ártatlan kisfiú arcát.
- Nem.... Vagyis de.... Mármint....-ismét zavarban voltam. Össze-vissza hebegtem-habogtam.-Inkább befogom.-ütöttem le vöröslő arcom.-Megint beégettem magam...-suttogtam.
- Dehogyis! -nem néztem fel, de hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Dehogynem! Olyan pancser vagyok, hogy folyton beégetem magam.
- Ezt nehezen hiszem el.
- Ma is égtem előtted kb. háromszor.-néztem fel rá.
- Miért is?
- Ott volt a fülbevalós eset. Itt ülök előtted egy szál bugyiban, és toppban, amitől mellesleg rohadtul zavarban vagyok, mert meglátod a hurkáimat, meg az előbb minden hülyeséget összehordtam.
- Egy: a fülbevalós dolog nem volt gáz. Kettő: nincsenek hurkáid. Te így vagy...tökéletes, ahogy....vagy.-mosolygott.-Három pedig nem hordtál össze hülyeségeket, csak nem tudtad, hogy hogy fejezd ki magad.

Még beszélgettünk, majd én már kezdtem álmosodni. 10 percenként ásítoztam, de Zayn sem volt különb. Rajta is lehetett látni, hogy már nagyon fáradt, de valamiért még nem ment vissza a szobájába. Nem mintha zavart volna, sőt nagyon is örültem, hogy beszélgethetünk. Mindig is ez volt az álmom, hogy csak egyszer láthassam testközelből, most pedig tessék...! Itt beszélgetek életem szerelmével már kb. 2-3 órája egy szobában.
Időközben ledőltem az ágyra, ő pedig befeküdt mellém, és úgy beszélgettünk tovább. Beszélgetésünk során valahogy a tetkókra terelődött a téma.
- Melyik a kedvenced? -kérdeztem.
- Egyértelmű, hogy az M.S.G.-s felírat, nagyapám neve, és a mikrofon.-válaszolt.
- A mikrofon az tényleg tuti lett. Meg a koponya is, ami a válladon van.
- Köszi.-mosolygott.-És te szeretnél tetkót?
- Igen, még szeretnék.-mosolyogtam.
- Még?? Ezt hogy kell érteni?
- Eddig van kettő, és még szeretnék.
- Kettő????????-csodálkozott.-Hol?
- Az egyik a csuklómon.
- Muti már!
- Muszáj? -nevettem.
- Szeretném látni.-mosolygott.
- Na jó! De ne kezdj el röhögni, vagy ne gondold azt, hogy valami őrült vagyok, oké?
- Oké.-bólintott.

Nagyon izgultam, hogy mit fog szólni. Egyébként ez van a csuklómon:

 Felemeltem a kezem, és felé nyújtottam, de úgy, hogy a tenyerem lefelé nézett. Ő megfogta a csuklóm, majd felfelé fordította. Egy pillanatig csak bámulta, majd elmosolyodott.
- Nem nézlek őrültnek.-mosolygott.-Nagyon tetszik. Aranyos tőled. És köszönjük.-nézett a szemembe, majd megölelt.
- Akkor nem nézel egy őrült, hisztérikus, bolond csajnak?
- Nem.-nevetett.-Nem vagy őrült.
- Huh! Akkor jó.-vigyorogtam.
- És hol van a másik tetkód?
- Az is a bal kezemen van.
- Megmutatod?
- Hát...ezt már tényleg nem szeretném.
- Mert oka van.
- Milyen oka?
- Maradjunk annyiban, hogyha megmutatom, akkor ráfogsz jönni dolgokra, amit meg nem szeretnék.

Büntetés!

Sziasztok!
Csak azért írok, hogy tudjatok róla, hogy büntetésben vagyok, mert megint járt a szám... -.-" Eléggé összevesztem az ősökkel, szóval most eltiltottak egy időre a géptől. De szerintem csak pár napra, szóval nincs para... :) Na de majd úgyis könyörgök anyuméknak, hogy engedjék meg, hogy újra gépezhessek, szóval majd hozom az új részt/részeket is :) ♥

6. rész ~

Lehet, hogy nem rólam volt szó, sőt biztos, de elég furcsán viselkedett a négy srác. Leültem Liam mellé és vártam, hogy mi fog történni. Nem történt semmi. Mindenki csendben ült a helyén, és csak néztünk ki a fejünkből. Egyszer egy pillanatra felnéztem, körbepillantottam, majd Harry-n akadt meg a tekintetem. A szemei az enyémbe fúródtak, és nagy vigyorral az arcán csak bámult. Már kezdtem magam nagyon kellemetlenül érezni, de szerencsére Liam megtörte a nagy hallgatást.

- És... van tesód, Lia? -fordult felém a mellettem helyet foglaló személy.

- Sajnos nincs. Pedig örülnék egy kis tesónak. -mosolyogtam.

- Hány éves is vagy? -Louis.

- Nemrég töltöttem a 18-at. 

- Milyen kis fiatal....-mosolygott Louis. Mintha ő valami 80éves vénember lenne.

- Nekem tökéletes.-vigyorgott Harry, de nem azzal az átlagos vigyorral. Mintha valami ,,hátsószándék" lett volna mögötte.

- Állj le Harry! -szólt rá Zayn.

- Most mi van? Félsz, hogy lenyúlom a csajodat? -nevetett.

- Nem félek, és nem a csajom, csak kicsit már bunkómódon viselkedsz.

Már nagyon zavart a két srác ,,vitája", szóval úgy döntöttem, hogy kimegyek a fürdőbe. Már épp álltam fel, mire Niall utánam szólt.

- Hova mész?

- A mosdóba.-válaszoltam, majd elindultam a célpont felé.

Ahogy beértem a fürdőbe, a tükör elé álltam, megtámaszkodtam a csapon, és csak bámultam a tükörképem.

Most mégis mi a francot csináljak? Szeretem Niallt, de ha megemlítem neki, hogy Harry iszonyatosan zavar és lelépek, akkor talán megharagszik, és soha többet nem akar majd látni, amit nagyon nem szeretnék, mert végre ismét rátaláltam a legjobb barátomra. Hogyha meg Harrynek olvasok be, akkor meg ő fog megutálni, amit meg megint nem szeretnék, mert vele is jóban szeretnék lenni. És most nem azért, mert ő az egyik kedvenc bandám oszlopos tagja, hanem mert az egyik legjobb barátom legjobb haverja, és szerintem ha valamelyikőjükkel is rosszban leszek, akkor az Niallnek is rossz lesz. Miközben ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, valaki kopogott az ajtón.

- Lia, jól vagy? -hallottam Liam hangját a túloldalról.

- Igen, persze. Egy perc és megyek.-válaszoltam.

- Rendben.-mondta, majd már csak azt hallottam, ahogy elsétál.

Vettem egy nagy levegőt, megigazítottam a hajam, majd kiléptem a fürdőből.

- Most komolyan! Milyen csajról beszélgetettetek az előbb? -hallottam Niall hangját.

Úgy döntöttem, hogy  most egy kicsit hallgatózni fogok. Tudom, hogy nem szép dolog, de nagyon kíváncsi vagyok.

- Hátttt....ömmm....Liáról.-Harry.

Hogy mi van?????? Az előbb rólam dumáltak? Ez tuti, hogy csak egy rossz vicc.

- Ti komolyan Liára fogadtatok? -Niall.

- Aha.-Harry.

- Ti teljesen megvagytok húzatva? A legjobb gyerekkori barátom basszus! Akkora gyökerek vagytok! Arra nem gondoltatok, hogy szegény lány érzéseivel is játszotok? Nem bánom, ha valamelyikőtöket választja majd, de ne használjátok ki! Ne csak egy éjszakára kelljen! És ez legfőképp rád vonatkozik Harold! -fakadt ki Niall.

- De mind a kettőnknek nagyon bejön.-Harry.

- Igen. Nagyon szép, és kedves lány.-Zayn (Ez azért jól esett).

- És ezt normálisan nem lehetne megoldani? -kérdezte tőlük Niall.-Mondjuk beszélgessetek vele, és legyetek vele kedvesek.

- Oké.-mondta szinkronban a két srác.

Már eleget hallottam, ezért úgy döntöttem, hogy felfedem magam. Köhintettem egyet, hogy azért számítsanak rám, és ne kezdjenek semmiféle velem kapcsolatos beszélgetésbe, majd elindultam vissza a fiúkhoz.

- Minden oké? -kérdezte Louis.

- Aha. Persze.-válaszoltam.

- Olyan furcsa vagy.-állapította meg Niall.

- Csak fáradt vagyok.-jobb kifogás nem jutott az eszembe.-Szóval, ha nem bánjátok, akkor én vissza is mennék a szobámba.

- Oké.-bólogattak.

- Amúgy nálam is aludhatnál.-adta az ötletet Niall.

- Aranyos vagy, de most inkább nem.-mosolyogtam.-Majd máskor.-kacsintottam a szőkeségre.

- Oké.-mosolygott rám vissza.

Mind az öt srácot megöleltem, és adtam nekik 3 puszit. Nem tudom, hogy miért, de Zayn maradt utoljára. Mikor adtam neki a 3. puszit, csak annyit éreztem, hogy valami húzza a hajam.

- Au! Au! Au! Au!Au!Au! -távolodtam el tőle.

- Várj! Ne mozogj! -szólt rám Zayn.-A szöszi hajad beleakadt a fülbevalómba, és ha mozogsz, akkor az nekem sem kellemes érzés.-nevetett.

- Bakker! Sajnálom! Ne haragudj! Csak én lehetek ennyire szerencsétlen.-morogtam.

- Nyugi! Nem gáz.-mosolygott.

Igazából élveztem a dolgot. Mivel össze voltunk akadva, ezért az arcunk közötti távolság kb. 2cm volt. Belenéztem gyönyörű, nagy barna szemeibe, és azt hittem, hogy ott helyben fogok szívrohamot kapni. Az orromat kicsit megcsikizte a meleg levegő, amit kifújt, éreztem az illatát, és biztos voltam benne, hogy az arcom kezd vérvörössé válni, mert Zayn aranyosan elmosolyodott.

- Ömm..khm..-köszörültem meg a torkom.-Szóval....most hogy fogunk elválni egymástól? -tettem fel a kérdést.

- Majd én segítek.-szólalt meg Liam, és odalépett hozzánk.-Előre is bocs, ha fájni fog.-nézett ránk a srác, majd nekilátott.

- Auuuu! -nyüszítettem, mert nagyon meghúzta a hajam.

- Sajnálom! Ezer bocs! -Liam.

- Nem gond!....Basszus! -sziszegtem.

- Ez nem lesz jó.-szólalt meg Zayn.-Hagyd Liam! Fáj neki.-mondta a srácnak.

- És akkor most mi lesz? -néztem a szemem sarkából Liamre.

- Hozom az ollót! -szólalt fel Louis.

- Mi??? Nem!! Nem kell olló! Nem vághatod le a hajam!-tiltakoztam.

- Más megoldás nem nagyon van.-Niall.

- Akkor inkább örökre Zaynhez leszek ragadva, de akkor sem fogjátok levágni a hajam! -mondtam.

- Nem ellenkeznék.-mondta Zayn halkan.-Ez hangos volt, igaz? -tért észhez.

- Hát... ömm...igen.-nagyon zavarban voltam, de ő is.

- Ötlet! -emelte fel a kezét Harry.-Mi lenne, ha Zayn kivenné a füléből a fülbevalót?

Mindannyian elkezdtünk nevetni, hogy ez hogy nem jutott előbb az eszünkbe. Pedig ez a legegyszerűbb, és legbiztosabb módja annak, hogy "végre" elszakadjunk egymástól. Zayn óvatosan kivette a füléből a fülbevalóját, majd kiszedte a hajamból is.

- Harry! Te egy zseni vagy.-nevettem.

- Mondj valami újat! -nézett rám büszke tekintettel.

- Hogy te milyen beképzelt vagy.-viccelődtem vele.

- Csak az igazat mondtam...-vigyorgott.

- Na jó...-mosolyogtam.-Most már tényleg megyek.

- Rendben.-mondták.

- Holnap lenne kedved megint találkozni velünk? -kérdezte Niall, miközben megöleltem Louist.

- Nem holnap mentek vissza a házatokba?

- De. De az délelőtt lesz.-válaszolt.

- És délután tutira ráértek? -néztem az öt fiúra.

- Igen.-Liam.-Nincs semmi dolgunk pár napig.-mondta.

- És nem zavarnék?

- Nem. Dehogy.-válaszoltak.

- Te sosem zavarsz.-suttogta Zayn, de nem elég halkan. Mindannyian hallottuk.

- Zaaaaaaayneeeeee! -nyújtotta el a betűket Louis, majd átkarolta Zayn vállát.-Szerelmesek vagyunk? -vigyorgott.

Erre Zayn nem tudott mit mondani, csak rám pillantott, elpirult, majd a földet kezdte el bámulni. Én sem tudtam mit szólni. Én is nagyon zavarban voltam, ezért én is a földet kezdtem pásztázni. Nagyon meglepett, amit mondott. Azt kezdtem el érezni, hogy talán nem vagyok közömbös Zayn számára. Vagyis ez már kezdett biztos lenni, mivel, amikor hallgatóztam, hallottam, hogy mit mondott rólam, aztán ott volt ugye a fülbevalós eset, most pedig ez.

- Nos...akkor...én most...megyek.-mondtam, és még mindig zavarban voltam.

- Akkor holnap találkozunk? -kérdezte Harry.

- Ha nem zavarok, akkor igen.

- Akkor holnap érted jövök.-mondta Niall, miközben az ajtóhoz kísértek.

- Okés.

Ismét megöleltem őket, és megint Zayn volt az utolsó. Ahogy ölelkeztünk arra lettem figyelmes, hogy ez az ölelés más volt, mint a többieknél. Hasonló volt, mint Harryé vagy Niallé, de csak majdnem. Szorosabban ölelt, mint pl. Louis. Elég érdekes volt. Mikor pedig elváltunk egymástól, hirtelen azt kezdtem el érezni, hogy lángol az arcom, és és hogy remeg minden porcikám. De, ahogy észrevettem, neki is piroslott az arca, amire a többiek is felfigyeltek.

- Milyen szép szín a piros...-vigyorgott Louis.

- Ja-ja! És Liának is jól áll.-mosolygott Liam.

- De Zayn sem panaszkodhat.-Niall.

Erre egyikőnk sem tudott mit mondani, csak összenéztünk, és elmosolyodtunk.

- Na, akkor holnap találkozunk.-mondtam, és kiléptem az ajtón.-Sziasztok!

- Szia! Vigyázz magadra! -mondták kórusban.

A folyosón még elköszöntem Pauléktól, majd liftbe szálltam, és lefelé vettem az irányt. Még benéztem anyuékhoz és elmeséltem nekik, hogy mi volt. A fülbevalós szitunk kicsit nevettek, és azt mondták, hogy holnap mielőtt még elmennénk Niallel okvetlen nézzünk be, mert már régen látták. 

Miután mindent elmeséltem nekik, átmentem az én szobámba, majd elmentem zuhanyozni. Miközben zuhanyoztam hiányérzetszerű támadt rám. Mintha valamit elfelejtettem volna, de nem jövök rá, hogy mi az. Zuhanyzás után felvettem a pizsamámat, ami egy topp, és egy francia bugyi, majd befeküdtem az ágyba. Elég sokáig csak a plafont bámultam. Rengeteget gondolkoztam, hogy mit felejthettem el, de nem jöttem rá az istenért sem. Ezeket a gondolatokat a mai nap váltotta fel. Folyton csak arra tudtam gondolni, hogy végre ismét az egyik legjobb barátom közelében lehetek, és emellett megismerhettem még négy nagyszerű embert. Liam nagyszerű ember. Jó szívűnek, és figyelmesnek tűnik. Szerintem vele jókat fogok beszélgetni. Louis elég szeles srác. Ő is nagyon aranyos. Sokat fogunk hülyéskedni, ha én is megnyílok előtte/előttük. Harry kis aranyos a fürtjeivel, és a gödröcskéivel, bár "félek" tőle. Nem szeretem, ha egy pasi "durva" a lányokkal, és Harry pont ez a fajta srác. De ennek ellenére őt is kedvelem. Aztán ott van Niall. Ő természetesen többet jelent nekem, mint a többi srác. Ő pont olyan, mint a négy srác együttvéve. Nagyon jószívű fiú, akárcsak Liam. Ha kell bolond is, pont mint Louis. Tud rámenős is lenni, ha akar, úgy, mint Harry. Aztán csendes, visszahúzódó is néha, pont, mint Zayn.... Zayn.... Már a neve gondolatába is beleremegek. Egyszerűen nekem ő tökéletes. Kedves, illedelmes, jószívű, aranyos, van humora, kicsit visszahúzódó típus, és még eszméletlen helyes is, az illata pedig iszonyatosan jó. Igazi pasis. Na meg a stílusa...az a lazaság, ami van neki, pont illik hozzá. Na és a tetkói...imádom őket!! Nekem is van egy, pont ott, ahol neki, és az ábra is ugyanaz. De ez most nem lényeg.... Remélem, hogyha nem is jöhetek majd vele össze, de legalább olyan jóban leszek vele, mint Niallel.
 Ezek a gondolatok végre álomba merítettek.