7.rész ~

Épp, hogy elaludtam kopogásra keltem fel. Megnéztem a telefonomon az időt, ami 02:28-at mutatott. -Ki a franc lehet az?-morogtam magamban. Elindultam az ajtó felé, és közben azon gondolkoztam, hogy ki lehet az. Anyura vagy apura tippeltem, mert biztos voltam benne, hogy azért jönnek -ha ők azok-,hogy megnézzék, hogy már visszaértem-e, de nem jött be a tippem. Kinyitottam az ajtót, és egy kicsit lefagytam.
- Öööö... Szia.... Zayn...!-csodálkoztam.
- Szia! -mosolygott, miközben szemét végigsimította testemen. Eszembe jutott, hogy csak egy topp meg egy bugyi van rajtam, ezért rendesen elvörösödtem.
- Gyere....Gyere beljebb...-nyögdécseltem.
- Köszi.-mosolygott, majd belépett a szobába.
- Ömm... khm... Helyezd magad kényelembe.-mutattam az ágyra.
- Tetszik a... pizsamád.-vigyorgott, miközben leült az ágyra. Erre nem tudtam mit mondani, csak felnevettem és elpirultam.
- És... minek köszönhetem, hogy meglátogattál? -kérdeztem, miközben az ágy támlájának dőlve leültem az ágyra, és a lábamra húztam a takarót.
- Csak azt hoztam vissza.-mutatott a fotelra.
- Jéééé! A táskám!! -megvan, hogy mitől volt hiányérzetem.
- Niallnél hagytad, és megkért, hogy hozzam át.
- Hajnali fél háromkor? -húztam fel az egyik szemöldököm.
- Niall folyton cseszegetett, hozzám át, mert aggódott, hogy keresni fognak telefonon vagy mi.-ráncolta össze a homlokát.
- Ez hülye.-nevettem.-És ő nem tudta volna áthozni?
- Nekem már nem is örülsz? Engem nem is kedvelsz? -adta be az ártatlan kisfiú arcát.
- Nem.... Vagyis de.... Mármint....-ismét zavarban voltam. Össze-vissza hebegtem-habogtam.-Inkább befogom.-ütöttem le vöröslő arcom.-Megint beégettem magam...-suttogtam.
- Dehogyis! -nem néztem fel, de hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Dehogynem! Olyan pancser vagyok, hogy folyton beégetem magam.
- Ezt nehezen hiszem el.
- Ma is égtem előtted kb. háromszor.-néztem fel rá.
- Miért is?
- Ott volt a fülbevalós eset. Itt ülök előtted egy szál bugyiban, és toppban, amitől mellesleg rohadtul zavarban vagyok, mert meglátod a hurkáimat, meg az előbb minden hülyeséget összehordtam.
- Egy: a fülbevalós dolog nem volt gáz. Kettő: nincsenek hurkáid. Te így vagy...tökéletes, ahogy....vagy.-mosolygott.-Három pedig nem hordtál össze hülyeségeket, csak nem tudtad, hogy hogy fejezd ki magad.

Még beszélgettünk, majd én már kezdtem álmosodni. 10 percenként ásítoztam, de Zayn sem volt különb. Rajta is lehetett látni, hogy már nagyon fáradt, de valamiért még nem ment vissza a szobájába. Nem mintha zavart volna, sőt nagyon is örültem, hogy beszélgethetünk. Mindig is ez volt az álmom, hogy csak egyszer láthassam testközelből, most pedig tessék...! Itt beszélgetek életem szerelmével már kb. 2-3 órája egy szobában.
Időközben ledőltem az ágyra, ő pedig befeküdt mellém, és úgy beszélgettünk tovább. Beszélgetésünk során valahogy a tetkókra terelődött a téma.
- Melyik a kedvenced? -kérdeztem.
- Egyértelmű, hogy az M.S.G.-s felírat, nagyapám neve, és a mikrofon.-válaszolt.
- A mikrofon az tényleg tuti lett. Meg a koponya is, ami a válladon van.
- Köszi.-mosolygott.-És te szeretnél tetkót?
- Igen, még szeretnék.-mosolyogtam.
- Még?? Ezt hogy kell érteni?
- Eddig van kettő, és még szeretnék.
- Kettő????????-csodálkozott.-Hol?
- Az egyik a csuklómon.
- Muti már!
- Muszáj? -nevettem.
- Szeretném látni.-mosolygott.
- Na jó! De ne kezdj el röhögni, vagy ne gondold azt, hogy valami őrült vagyok, oké?
- Oké.-bólintott.

Nagyon izgultam, hogy mit fog szólni. Egyébként ez van a csuklómon:

 Felemeltem a kezem, és felé nyújtottam, de úgy, hogy a tenyerem lefelé nézett. Ő megfogta a csuklóm, majd felfelé fordította. Egy pillanatig csak bámulta, majd elmosolyodott.
- Nem nézlek őrültnek.-mosolygott.-Nagyon tetszik. Aranyos tőled. És köszönjük.-nézett a szemembe, majd megölelt.
- Akkor nem nézel egy őrült, hisztérikus, bolond csajnak?
- Nem.-nevetett.-Nem vagy őrült.
- Huh! Akkor jó.-vigyorogtam.
- És hol van a másik tetkód?
- Az is a bal kezemen van.
- Megmutatod?
- Hát...ezt már tényleg nem szeretném.
- Mert oka van.
- Milyen oka?
- Maradjunk annyiban, hogyha megmutatom, akkor ráfogsz jönni dolgokra, amit meg nem szeretnék.