5. rész ~

Na jó! Ez nekem már sok! Ilyen a világon nincs! Ez tuti, hogy csak egy álom!!! Biztos vagyok benne, hogy Niall elmondta a fiúknak, hogy nagy fan vagyok, és ezért csinálják ezt velem. Az nem létezik, hogy én tetszek az olyan srácoknak, mint Harry vagy Zayn. Kizárt. Igaz, azt szokták mondani, hogy-nem nagyképűsködni akarok-aranyos, csinos lány vagyok, de én nem hiszek az ilyen embereknek. Én nem tartom magam szépnek. Csak egy átlagos, 18 éves lány vagyok, aki ugyanolyan, mint a többi korombeli lány.
- Na én mindjárt jövök.-állt fel Niall a fotelből.
- Hova mész? -kérdeztem.
- Iszok valamit. Te nem kérsz valamit?
- Egy pohár víz jól esne.
- Akkor máris hozom.-mosolygott, majd már indult is ki a szobából.
- Hagyd csak! -szóltam utána, mikor már az ajtóban volt.-Kimegyek veled.
- Oké.
Kimentünk a szobából és én csak mentem Niall után. Mivel fogalmam sem volt, hogy merre megyünk, ezért megkérdeztem tőle.
- Te Niall! Most pontosan hova megyünk? -tettem fel a kérdésem.
- A folyosó végére. Ott van egy konyhaszerű valami.-válaszolta.
- Ahham...
Mikor a folyosó végére értünk, benyitottunk az utolsó ajtón. Ahogy azt Niall is mondta, tényleg egy konyha szerű helyiség volt az ajtó mögött. Volt bent egy hűtő, egy mikró, egy étkezőasztal 7db székkel, valamint egy csap. Niall ,,bebújt" a hűtőbe, és vett ki onnan egy kis almalevet.
- Szereted még az almalevet, ugye? -kérdezte mosolyogva.
- Persze, hogy szeretem.-mosolyogtam rá vissza.
- Akkor nem változtál semmit.
- Csak egy kicsit. De hogy-hogy emlékszel még rá, hogy mi a kedvenc italom?
- Arra is emlékszek, hogy mi a kedvenc kajád, meg hogy akkoriban miket kedveltél.
- Ha ennyire tudod, akkor mondd már el, hogy mi a kedvenc kajám.
- A sajt. Mindegy, hogy milyen formában és mivel van tálalva, de a sajtért megbolondulsz. Bármennyit képes vagy belőle megenni.
- Ez így van.
- Emlékszek, hogy egyszer milyen beteg lettél tőle és, hogy..... -nem bírta végig mondani a mondatát, mert én közbe vágtam.
- Ne! Niall ne! Nem kell felhozni ezt a témát. Emlékszem a sztorira.-nevettem.
- Jó, befogtam.-vigyorgott.
Hát igen.... 8-9 éves koromban, telezabáltam magam sajttal, aminek az volt a következménye, hogy rosszul lettem. Akkoriban volt egy fiú, aki nekem nagyon tetszett, és pont beszélgettem a sráccal, amikor is hirtelen napvilágot látott a sajt. Igen... szerencsésen leokádtam a srácot. Onnantól kezdve nem is beszéltünk egymással. Visszagondolva elég poénos sztori, de akkor rendesen égett a pofámon a bőr.
- Amúgy miért jöttél ki velem? -kérdezte, miközben töltött egy kis almalevet a poharamba.
- Talán mert szomjas voltam?! -nevettem.
- Nem-nem! Te nem vagy ilyen. Általában mindent eléd kell rakni. Lusta dög vagy! -nevetett.
- Nem is vagyok lusta!!!! Vagyis MÁR nem vagyok az!
- Nem eléggé, mi?
- Most komolyan megváltoztam!! Tudod, hogy milyen szorgos lettem ezalatt a kb 7-8 év alatt???!!
- Képzelem.-nevetett.
- Na jól van Niall! Megjegyeztem! Nem szólok többet hozzád.-adtam be az áldurcát.
- Csak vicceltem na.-mosolygott.-Na de most komolyan. Miért jöttél ki? Bent is maradhattál volna a srácokkal.
- Tudom, csak már kicsit kezdtem magam rosszul érezni.
- Mert? Mi a baj?
- Igazából semmi, csak az, ahogy Zayn és Harry viselkednek. Persze jól esik, hogy bókolgatnak meg ilyenek, csak tudom, hogy nem gondolják komolyan. Tuti, hogy csak szívóznak velem.
- Miből gondolod?
- Most komolyan! Egy ilyen lány, mint én, hogy tetszhet a One Direction 2 tagjának? Hiszen ti tökéletesek vagytok! Ti több százezer lány álmai vagytok! Bárkit megkaphattok.
- Nem vagyunk tökéletesek Lia.-mosolygott Niall.-Sokan csak a rivaldafényt látják bennünk, azt pedig nem veszik észre, hogy kik is lapulnak a fény mögött. Mi is ugyanolyan emberek vagyunk, mint a többiek. Oké, lehet, hogy az életünk nem éppen átlagos, viszont, ha nincsenek kamerák, fotósok meg hasonlók, mi is ugyanolyan őrült, életvidám, 18-20 éves, átlagos srácok vagyunk, akár csak a többi korunkbeli fiú. Szóval ne parázz. Harryék nem szívóznak veled. Szerintem tényleg tetszel nekik, és kész.
- De...-nem tudtam befejezni, mert Niall közbevágott.
- Semmi de! Miért ne tetszhetnél nekik? Azért mert rengeteg lány odáig van értük? Az csak egy dolog. Lehet, hogy ismert emberek, de 15-16 évvel ezelőtt ők is csak átlagos srácok voltak.
És van benne valami igazság. Valóban ,,átlagos" srácok ők is. De az még mindig nem fér a fejembe, hogy miért pont én tetszem nekik.
Még párpercig beszélgettünk a ,,konyhában", majd visszatértünk a többiekhez. Mikor beléptünk a szobába a srácok épp beszélgettek, és annyira belemerültek a beszélgetésbe, hogy nem is hallották meg, hogy mi is megérkeztünk.
- Hát.. elég dögös kis csaj...-Harry.
- Jajj Harry, te csak leakarod fektetni.-nevetett Zayn.
- Mert te nem?
Niall már nyitotta volna ki a száját, de én a kezemet a szájára tapasztottam.
- Ne! -suttogtam a fülébe.
- Én nem csak leakarom fektetni, hanem tényleg megszeretném ismerni őt. De te csak arra mész haver.-mondta Zayn.
- Óóóóóóó, milyen kis romantikus vagy!!!! -bökte oldalba Louis Zaynt.
- Engem legalább nem csak a külseje érdekel.-Zayn.
- Azért azt neked is be kell vallanod, hogy elég jól néz ki.-Harry.
- Az nem kifejezés.-nevetett Zayn.-De mint már mondtam, engem nem csak a külseje érdekel.
- Fogadjunk, hogy én előbb megszerzem magamnak! -vigyorgott Harry Zaynre.
- Fogadjunk! -mosolygott Zayn a srácra, majd kezet fogtak.
- Ömmm... srácok...! -nézett oldalra Liam, mire mindenki oldalra fordult.
- Mióta álltok itt? -kérdezte Louis.
- Egy ideje.-vette le szájáról a kezemet Niall.
- És mit hallottatok? -kérdezte Harry.
- Nem sok mindent.-válaszoltam.
- Milyen kis csajról dumáltatok? -kérdezte Niall, miközben leült Zayn mellé.
A srácok egymásra néztek, majd teljesen egyszerre rávágták, hogy: ,,Nem lényeg!".